Mit gondolt Sztálin a magyarokról? A diktátor tényleg utálta hazánkat? A szovjet vezetők körében csak „Gazdának” szólított legfőbb elvtársról tárt fel eddig publikálatlan történeteket és levelezéseket Prof. Dr. Kun Miklós a Ludovika Szabadegyetem legutóbbi előadásán.
„Sztálin magyar vonatkozású archívuma nem túl gazdag” – fejtette ki Kun Miklós. A Budapesttel való levelezések jelentős részét Molotovra bízta, aki külügyminiszterként és a hírszerzés koordinátoraként, majd az 1949-es bukását követően „csupán” kormányfő helyettesként funkcionált a diktátor körében. A levélváltások során Molotov és a kabinetje előzetes piszkozatokat készített, amelyeket később Sztálin átszerkesztett. Ezeket a dokumentumokat a Politikai Bizottság, vagy a pártközpont Titkárságának archívistái rendszerezték Poszkrjobisev generális irányítása alatt. „Néha rejtjeles, vagy nem túlzottan titkos táviratokat küldött Budapestre Sztálin. Ezeket szinte kivétel nélkül elterjedt álnéven, Filippovként írta alá.” – fejtette ki.
Kun Miklós ismertette, hogy Sztálinról hazánkban rengeteg legenda kering. Társadalmunk többsége úgy ítéli meg, hogy a diktátor kifejezetten nem szerette Magyarországot, sorsunkról gyakran emocionális alapon döntött. Azonban a történész rávilágított, hogy Sztálin ennél sokkal pragmatikusabb ember volt. Uralkodása végére számos Közép- és Kelet-európai szatellit állam ellenszenvessé vált a diktátor számára. Kun Miklós kitér a tényre, hogy az eredetileg grúz származású szovjet vezetőt kommunista alapokon nyugvó orosz nacionalizmus fűtötte. Emellett kiemelte, hogy Sztálin notórius hazudozó, remek színész és félelmetes tárgyalópartner volt. „Egy ilyen ember felügyelte a Kremlből Magyarországot.”
Az 1940-es években a diktátor kifejezetten durván beszélt a magyarokról, amikor a csehszlovák féllel tárgyalt: „Én nem sajnálom a magyarokat. A magyarokat meg kell büntetni! Magyar kérdés vagonkérdés.” Hasonló kijelentésekkel inkább csak a csehszlovák Benest akarta lekenyerezni. Később, amikor a környező országok újfent területeket szerettek volna elcsatolni hazánktól, Sztálin már nem járult hozzá. Mi késztette erre a lépésre? Egyszerűen nem akarta, hogy a szomszédos államok túlzottan megerősödjenek.
A történész felhívta a figyelmet, hogy Sztálin „udvartartásában” gyakran megjelentek magyar vonatkozású elemek. A leghíresebb Pauker Károly volt. A legendák szerint a Vígszínház fodrászaként tevékenykedett, majd az első világháború során orosz hadifogságba esett. Azonban Kun Miklós Sztálin személyi titkárának lányán, Tatjana Tovsztuhán keresztül kiderítette, hogy Pauker kisiparosként és zenészként már 1910-ben a Monarchiában élt, később pedig a szovjet elit házi koncertjeinek meghatározó szereplője volt. Pauker karrierje felfelé ívelt: 1930-ban már a szovjet politikai rendőrség tagja, fontos szerepet vállalt Sztálin testőrségében, a diktátor kedvencévé vált. Egy időben a „Gazda” magyar testőrére bízta a félárva Vajsza fia nevelését is. Paukert végül utolérte a szovjet nagyra törők sorsa, kegyvesztetté vált Sztálin szemében, aki megszabadult tőle.
A Sztálin-archívum részét képezik részben publikálatlan dokumentumok és levelek is. Ezek közt találhatóak különböző protokolláris tárgyalások jegyzőkönyvei. Nagy Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatása során Sztálin pohárköszöntőt mondott a magyar delegációnak, amelyben „jó szomszédi viszonynak” és „igazi barátságnak” nevezte a magyar-szovjet kapcsolatokat. Később a szeszélyes diktátor jelezte a magyar küldöttségnek, hogy a szöveg nem autentikus, így ne merjék leközölni a magyar lapokban. Azonban ez mégis megtörtént később, 1948-ban megjelent az Új Világban. „Sztálin őrjöngött” – tette hozzá Kun Miklós. Sztálin politikai koncepciójában komoly változások történtek ekkor, így egyre kevesebb szerepet tulajdonított a Közép- és Kelet-európai kisebb országoknak.
Rákosi Mátyás gyakran írt levelet Sztálinnak, amellyel Kun Miklós véleménye szerint felidegesítette a diktátort. Rákosi számos ügyben kért iránymutatást, véleményt, segítséget: egyszer a testvérét akarták a hazai kommunistákkal budapesti rendőrfőkapitánynak kinevezni, majd a politikai vetélytársait kívánta Rákosi besározni, emellett kölcsönöket és technológiai segítséget is kért az ország gazdasági újjáépítéséhez, valamint a politikai hatalom megszerzéséhez. Ilyen projekt volt a magyar metróépítés, amely során komoly gondok akadtak a kivitelezés alkalmával: egy szovjet küldöttség megállapította, hogy a metróhálózat katonai szempontból nem állja meg a helyét. Sztálin mégis rábólintott az építkezések megkezdésre, amihez Rákosi további szovjet hadi mérnökök segítségét kérte. Kun Miklós kifejtette, hogy ezeket a leveleket Sztálin már a nyaralójában olvashatta volna, ahol élete utolsó napjait töltötte. Végül a halott diktátor mellett számos kibontatlan levél feküdt.
A Ludovika Szabadegyetem következő programján 2018. március 20-án Kun Miklós és a hallgatóság arra fogja keresni a választ, hogy miként irányították a Kreml urai a világ kommunista párjait a Komintern 1943-as feloszlatása nyomán. Minden érdeklődőt sok szeretettel vár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem!
Regisztráció: http://regisztracio.uni-nke.hu/szabadegyetem/?modul=registration
További információ a Ludovika Szabadegyetem tervezett előadásairól: https://www.uni-nke.hu/szolgaltatasok/ludovika-szabadegyetem/ludovika-szabadegyetem-20172018-ii-szemeszter
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes