„Ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Adj neki hálót, tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője.” A közkedvelt közmondással kapcsolatban felmerül a kérdés: Mégis hogyan? Hogy adjunk „hálót”? Hogyan tanítsunk „halászni”? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a szakemberek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem szubszaharai Afrika konferenciáján, amely az NKE egyik uniós finanszírozású kutatóműhelyének szervezésében valósult meg.
Dr. Marsai Viktor, az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar adjunktusa és az Afrika konferencia-sorozat egyik főszervezője megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a migrációs válsággal Afrika kérdése újra színre került. Ennek következtében a magyar kormányzati és a civil szféra szerepe felértékelődött a fekete kontinensen. Az adjunktus rávilágított, hogy a szakmában jelenleg aktív vita folyik a megfelelő fejlesztési koncepció kialakulásával kapcsolatban. Cél az, hogy olyan afrikai társadalmak jöjjenek létre, amelyeknek alapja az állami stabilitás és az erős középosztály, amely elősegíti a demokratizációs folyamatokat. Rövidtávon elmondható, hogy a középosztály bővülésével nő a migráció, azonban ez egy demográfiai átmenet. A befektetések hosszútávon jövedelmezőek. „A fejlesztési támogatások, az afrikai életszínvonal általános és a középosztály létszámának növelése elengedhetetlen a következő évtizedekben.”
„Olyan stratégiai kihívásokkal foglalkozunk, amelyek nem a napi politikával kapcsolatosak. Döntően azt mutatják meg, hogy 7-10-15-20 év múlva milyen problémákkal szembesülünk” – mondta Dr. Tálas Péter, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója. Felhívta a figyelmet, hogy a demográfiai adatok egyértelműen kimutatják: a népességnövekedés hatalmas migrációs nyomáshoz vezet. Ez döntően az afrikai kontinensen belüli migráció, azonban az Európát érintő folyamatokkal is foglalkozni kell. A szakmában felmerült egy kétkedés: a fejlesztéspolitika vajon csökkenti-e a migrációt? Tálas Péter kifejtette, hogy ő pozitívan áll a kérdéshez. Az afrikai „középosztályosodás” során már nem kell sok idő ahhoz, hogy a migráció miatti feltörekvők helyét átvegye az a felfogás, hogy a helyi emberek célja a lokális középosztály megteremtése legyen. Ehhez elengedhetetlen, hogy az afrikai államok megtartó képesek legyenek. Ismertette, hogy számos vészforgatókönyv készült azzal kapcsolatban, hogy Afrikából 2050-re akár 70 millió ember is migrációra adhatja a fejét. Így a világ fejlettebb országainak hasonló stabilizációs és modernizációs folyamatokat kell támogatni, mint amit Ázsiában korábban végrehajtottak.
Dr. Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet igazgatója felhívta a figyelmet, hogy a fejlesztéspolitika döntései eddig csak a távolinak tűnő országokra voltak hatással, azonban napjaink migrációs kihívásaival már mi is megérezhetjük a globális világ problémáit. Véleménye szerint azokat a fejlesztési koncepciókat kell támogatni, amelyekben javul az afrikai kontinens népességmegtartó képessége. Mivel Magyarország kis ország, ezért diverzifikálnunk kell az erőforrásainkat. Emellett fontos, hogy a nyugati csőlátás helyett a világ más pontjaival is foglalkoznia kell hazánknak a 21. században. „Afrika nem engedhető el: Magyarország számára a kontinens migrációs és fejlesztési szempontból kulcsterület”. Így a bilaterális fejlesztéseket is előtérbe kell helyezni a projektekben. Orbán Balázs jelenleg az afrikai fejlesztéspolitikát egy versenynek írta le, ahol a hasznos projektekért hazánknak versenyeznie kell az erősebb országokkal. Szerinte fontos a fejlesztéspolitikánk beárazása, ahol véleménye szerint a hazai bevándorlókra és az afrikai fejlesztésekre egyaránt koncentrálni kell.
A kormányzati álláspontot Fodor Erika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szakmai főtanácsadója képviselte. „Halászni, de hogyan?” – tette fel a konferencia kérdését. Ismertette, hogy a fejlesztéspolitika alapvető céljai nem változtak az ENSZ-ben, azonban időről időre szélesedett a köre. Felhívta a figyelmet, hogy fontos megkülönböztetni a humanitárius segélyezést és a fejlesztéseket: míg a humanitárius beavatkozásokkal gyorsan mentenek életeket, addig a fejlesztéspolitika hosszabb távlatokban gondolkodik. Erre alkották meg az Afrikát érintő Agenda 2030-at. Véleménye szerint a támogatások során fontos kialakítani a megfelelő kapcsolati viszonyrendszert, hogy elkerüljük a segélyfüggőség kialakulását. Ehhez meg kell ismerni a helyi kultúrát is. Fodor Erika ismertette a kormányzat déli nyitási politikáját is, valamint a szélesedő állami kapcsolatokat. Az európai fejlesztéspolitika a NEFE ügynökségi rendszeren belül valósul meg, amelyet jelenleg hazánkban a Nemzetgazdasági Minisztérium koordinál. A szakmai főtanácsadó kifejtette, hogy a megvalósítandó projektekre közel 44 milliárd euró áll rendelkezésre 2020-ig.
A civil szférából számos előadó felszólalt a konferencia során. Borbély Emese, a Taita Alapítvány elnöke a Kenyai magyar árvaházukat mutatta be. Az árvaházat napjainkra sikerült fenntarthatóvá varázsolni, emellett a létesítmény helyi szinten kiemelkedően színvonalas óvodával és általános iskolával is bővült. Ösztöndíjat is alapítottak, amellyel az árvák felsőoktatását támogatják. Európából számos önkéntes jelentkezik hozzájuk, akik 2-3 hónap során segítenek az árvákon. Véleménye szerint halat adni és halászni párhuzamosan kell. Lényeg, hogy kölcsönös bizalom alakuljon ki a két fél közt. „A mi célunk, hogy helyben adjunk perspektívát az embereknek.” Ordai Zsuzsa a Magyar Afrika Társaság orvosi misszióiról tartott előadást. A missziók során 3-5 fővel érkeznek meg a fekete kontinensre. A magyar orvosok önkéntesen, a szabadságuk alkalmával repülnek ki és gyógyítják az afrikai betegeket. Számos afrikai országban tevékenykedtek, voltak missziók Kelet-Kongóban, Maliban, Madagaszkáron, Guineában, Ugandában és Malawiin is. A gyógyítás mellett igyekeznek egy tudástranszfert is kialakítani, képzik és továbbképzik a helyi orvosokat. Az önkéntes doktorokról kiemelte: „Nem csak lelkesedéssel, hanem kemény munkával teszik a dolgukat.”
France Mutombo, az Afrikáért Alapítvány elnöke ismertette, hogy szervezetük az egyik legrégebbi vonatkozó magyar civil együttműködés. Ő maga is afrikai származású, Kongóból nyert ösztöndíjat, hogy hazánkban tanulhasson. Véleménye szerint a fejlett európai országoknak a szemléletet kell megtanítania az afrikaiaknak: „Meg kell tanulni előre gondolkodni. Magyarországról tudást kell vinni Afrikába.” Alapítványukkal a fekete kontinensen oktatási, szociális, valamint humanitárius tevékenységet folytatnak, hazánkban pedig kulturális rendezvényeket, adományszervezéseket menedzselnek, valamint érdekképviseleti feladatot látnak el. Szerinte a fejlesztéspolitikai hangsúly a szemléletváltáson, az elméleti és gyakorlati tudásátadáson és a helyi közösségek aktiválásán kell, hogy legyen. France Mutombo kiemelte, hogy a támogatásoknak sokkal inkább az oktatást és a hosszú távú befektetéseket kell preferálni. Domonyai András az afrikai befektetési lehetőségeket mutatta be. „Afrika a jövő kontinense lesz”- hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy ez a jövőben egy rendkívül vonzó és feltörekvő gazdasági terület lesz. Előadásában az agrárium szempontjából közelítette meg a befektetési lehetőségeket, véleménye szerint Magyarország ebben tudna leginkább érvényesülni. Rávilágított, hogy a régi szemléletű segélyezéseknek ma már nincs értelme, a hosszú távú fejlesztéseket kell támogatni. A támogatások során partnerséget kell kialakítani, hogy mindkét fél jól járjon.
A konferencia-sorozat a NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpont és a Migrációkutató Intézet közös együttműködésével jött létre a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.
Szöveg: Podobni István
Fotó: Szilágyi Dénes