NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM
LUDOVIKA

60 év közigazgatási küzdelmének állítottak emléket az NKE-n

„60 év - kihívások és válaszok a magyar közigazgatási eljárásjogban” címmel rendeztek konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Főépületének Széchenyi Dísztermében 2017. október 19-én. Prof. Dr. Patyi András, az egyetem rektora kihangsúlyozta, hogy ezen az eseményen a közigazgatás 60 éves küzdelmének állítanak emléket.

Dr. Imre Miklós az ülés levezető elnökeként kiemelte, a konferencia apropója az, hogy 60 évvel ezelőtt lépett hatályba az 1957. évi IV. törvény (ET). Ebben az évben jelent meg Szamel Lajos „Az államigazgatás törvényességének jogi biztosítékai” című műve és 2018. január 1-én fog hatályba lépni az új polgári perrendtartásról, valamint az általános közigazgatási rendtartástól szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr. tv.) is. Az NKE intézetvezető egyetemi docense kiemelte, Szamel Lajos kritikus véleményeket fogalmazott meg a korszakos művében az államigazgatás törvénytelenségével szemben, külön kiemelve a jogorvoslat bemutatását, az államigazgatási szervek hallgatását és annak következményeit, az államigazgatási aktusok felülvizsgálatát, az ügyészi óvást és az államigazgatási aktusok bírói felülvizsgálatát. Ezen gondolatai és az 1957-es törvény megalkotásában vállalt szerepe kulcsfontosságúak jelen korunk számára is.

Prof. Dr. Patyi András „Az alkotmánybíróság szerepe a közigazgatási eljárásjog továbbfejlesztésében” című előadásában összefoglalta az Alkotmánybíróságnak az elmúlt hat évtizedben a közigazgatási jog fejlődésében betöltött szerepét. Az NKE rektora előadásában az Alkotmánybíróságnak a közigazgatási eljárásjog fejlődésében vállalt szerepkörének tanulságaként emelte ki, hogy jogalkotóként a kormány és az országgyűlés 1990-ben nem volt felkészülve arra, hogy az alkotmány jogállami jellegét és a nem jogállami típusú közigazgatási jogszabályokat összhangba hozza. Ezt támasztja alá, hogy az Alkotmánybíróságnak évekkel később, a jogállami alkotmánymódosítás hatálybalépését követően is olyan meghatározó kérdéseket kellett kikényszerítenie a jogalkotó általi új szabályozással, amelyeknek már 1990-ben is meg kellett volna születniük, mert az alkotmány már akkor is ezt követelte meg; ebből következik, hogy a magyar jogalkotó állandó és folyamatos utánkövetésben, lekövetésben volt az Alkotmánybírósághoz és az alkotmányi követelményekhez képest. Hozzátette, hogy az Alkotmánybíróság progresszív, haladó, jogfejlesztő, konstitutív és kikényszerítő hatással volt a közigazgatási eljárásjogra, melynek középpontjában az ügyféli jogok garanciái álltak.

Prof. Dr. Varga Zs. András alkotmánybíró a „Jogerő és véglegesség általában és a közigazgatási hatósági eljárásban” című előadásában kiemelte, hogy a jogerő kérdését újra lehetett volna gondolni a 2018. január 1-én hatályba lépő, az általános közigazgatási rendtartástól szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr) keretében, ám ez nem következett be. A PPKE egyetemi tanára hozzátette, hogy a jogerőnek az alkotmányjogi panaszra nagy hatása volt, valamint felhívta a figyelmet a közigazgatási hatósági eljárásjog korábbi törvényi szabályozásaihoz köthető jogerő megkülönböztetésére.

Dr. Hajas Barnabás előadásában összehasonlította egymással az 1981-es államigazgatási eljárás általános szabályairól  szóló,valamint a 2004-es a Ket-et (A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény) és a 2018-as Ákr. tv-t. Kiemelte a hozzájuk köthető keletkezéstörténetet, majd kitért a nyelvezethez kapcsolódó kérdés kapcsán arra, hogy nemcsak az állampolgárok, de a hatósági ügyintézők is nehezen értették meg a KET rendelkezéseit; azok nem voltak olyan egyszerűek, mint az Áe. A PPKE egyetemi docense tanulságként azt vonta le, hogy a 2016. évi CL. törvény valóban egy új közigazgatási eljárásjogi törvénynek minősül.

Dr. habil. Boros Anita az ügyfél jogállásáról tartott előadásában kihangsúlyozta, hogy csak az ügyfél fogalmára szorítkozva az Ákr a korábbi módosításoknak köszönhetően egy letisztult változatot tartalmaz, kiegészítve az ágazati ügyfél fogalmával, mely nem tekinthető ideálisnak, mert a KET szabályozása köszön vissza benne feloldódva, s így nem adja meg szükséges módon az általános ügyfél fogalmát. Az NKE egyetemi docense kiemelte, hogy az elmúlt 60 évben a jogalkotó rákényszerítette a jogalkalmazót arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárásokban a normaszöveghez forduljanak az összes ágazati eljárási törvényt ismerve, miközben az ügyfél fogalmának tisztázása érdekében is egy általános eljárásjogi törvény megalkotása lenne a legegyszerűbb.

Dr. habil. Fábián Adrián a hatósági döntések és az ügyintézési határidők kapcsán kitért arra, hogy a három közigazgatási hatósági eljárásjogi törvény közül az Áe. az ügyfelet, a Ket. az ügyintézést, az Ákr. pedig az ügyet állítja a középpontba. A Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docens a bürokráciacsökkentés kapcsán kiemelte, hogy az Ákr. sokat engedett; a döntések 80%-a sommás vagy függő hatályú döntéssel születik meg, s mindössze kevés részük keletkezik automatikus eljárásban, amelyben nincs emberi közreműködés.

Dr. Lapsánszky András „Hivatalbóliság az Ákr. eljárásrendjében - Hivatalbóli eljárások, ellenőrzés, jogorvoslás” címmel tartott előadásában szólt arról, hogy Ákr.-ban önálló fejezetbe kerülő hivatbóli eljárások nagy jelentőséggel bírnak és fontosabb garanciális szükségei vannak a kérelemre induló eljárásokhoz képest. A Széchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi docense megkülönböztette a hivatalbóliság, officialitás elvét a hivatalból induló eljárástól, majd ismertette, hogy a hivatalbóliság három eljárásra jellemző: arra, ami hivatalból induló, ami kérelemre és hivatalból is indulhat és ami hivatalból induló eljárás, valamint kiemelte, hogy a fellebbezés visszaszorításával a közigazgatás saját maga orvosolja a hibáit.

Prof. Dr. Balázs István a közigazgatási hatósági eljárás szakszerűségének egyes garanciális elemeinek ismertetése kapcsán kihangsúlyozta, hogy a magyar közigazgatás nagy változáson ment keresztül, mely változás tényezőinek hatása érvényesül az általános közigazgatási rendtartástól szóló 2016. évi CL. törvényben. A Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára összefoglalóként elmondta, hogy a fellebbezés rendes jogorvoslati jellegének megszüntetése, az intézmény igénybevételi lehetőségeinek szűkítése, egyben a közigazgatáson belüli szakszerűség érvényesítését is korlátozhatja, mert így kikerül az ügy a közigazgatás hatásköréből.

A konferencia utolsó előadójaként Dr Gyurita Erzsébet Rita a kérelemre induló jogorvoslati eljárások rendszerét mutatta be az eljárási törvényekben. A Széchenyi István Egyetem adjunktusa a jogorvoslati eszközök között említette meg a jogorvoslati joghoz való garanciát, melynek célja a közigazgatás hibás döntéseinek korrigálása, valamint hozzátette, hogy a jogállamiságban meg kell keresni azt a módot, mely ezt leghatékonyabban elősegíti.

A konferencia a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projektből valósult meg.

E témáról bővebben a Bonum Publicum egyetemi lap novemberi számában olvashatnak.

Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes